A Fekete-rét

Az egyek-pusztakócsi mocsárvilág valaha közel tízezer hektáron terült el. A bemutatóterületen megtekinthető ennek a maradványa. A terep kerékpártúrákra is alkalmas, bár erősen az időjárás függvényében, mert a pusztai utak vendégmarasztalóan sárosak tudnak lenni. Különleges látnivaló a Górés tanya Tiszafüred határában, itt található a sérült ragadozó madarakat gyógyító madármentő állomás. Ezen a területen nyílt tanyaudvart alakítottak ki a közelmúltban, a tanyasi életforma jellemző épületeivel, különleges növényvilágával pedig jellegzetes látnivaló az itt lévő kunhalom.

Az Egyek-pusztakócsi mocsárrendszer legmélyebb, alapvetően állandó vízága, azonban az évi vízszintingadozás jelentős. A 450 ha-t meghaladó terület rehabilitációjára 1976 és 1982 között került sor, amikor megépültek a vízpótlást biztosító csatornák. Az árasztáshoz felhasznált vízmennyiség átlagosan évi 1,2 millió köbméter. A pallóúton végighaladva megfigyelhető a növényzet mozaikos elrendeződése, valamint az itt előforduló három élőhely típus.

Nyíltvizes tisztások

A hínárnövények egy része lebeg, mint pl. védett a sulyom, míg más fajok, mint pl. a szintén védett tündérrózsa gyökerükkel az aljzathoz rögzülnek, csak levelük úszik a vízfelszínen. Más növények teljesen, vagy csaknem teljesen a vízfelszín alatt élnek. A sekélyebb vízzel borított helyeken a kolokán nyújt fészkelő helyet a szerkőknek és itt épülnek a vöcskök tutajfészkei is.

 

900 méter hosszú dongaúton séta tehető a Fekete-rét mocsarába; a végén egy madármegfigyelő-toronyból nyerhetünk bepillantást a természetbe. A dongaút mellet mocsaras a föld. Villanypásztorral védik a nádast a legelő bivalyok, szürkemarhák elől. Vigyázzunk velük, ártalmatlan műanyag szalagnak vélhetjük! Én már próbáltam... ráznak

Nádasok, mocsarak, mocsárrétek

A nádsűrűben alakítja ki kolóniáit a nagy kócsag és a vörös gém, itt telepszik meg a rejtett életű, jellegzetes mély tülkölő hangját gyakran hallató bölömbika. Itt költenek a nádszálakra kiülő apró énekesmadarak, mint pl. a mindig hangos nádiposzáták, de itt építi fészkét a barkóscinege is. A Hortobágy jellegzetes vizes élőhelyei a szikes mocsarak és mocsárrétek szoros kapcsolatban állnak egymással.

A széki sás, a sás- és fűfélék állományai számos apró énekesmadárnak biztosítanak otthont, de a guvatfélék (guvat, vízicsibe, vízityúk) is megtalálhatók itt. Vonulási időszakban hatalmas récecsapatok figyelhetők meg, gyakran darvak is időznek a területen.

Mindenféle madarat láttunk, gémet, kicsi színes madarakat. de hogy mik lehettek?

 Filagória-kurgán

Noha az ember közel 10000 éve él ezen a területen, a Hortobágy első erre utaló emléke a temetkezési helyek fölé emelt dombok, a kurgánok (halmok). A Kárpát-medence nagy Alföldjén 3000 kurgán volt található, jelentős részük azonban mára elpusztult. A Hortobágyi Nemzeti Park területén mintegy 70 lelhető fel, a megmaradottak mintegy 5%-a. A kurgánok átmérője elérheti az 50 métert, magasságuk 4-7 méter körüli. A kurgánok gyakran szolgálnak ritka és veszélyeztetett növényfajok menedékéül.

A bronzkorban (i.e. 2500-3000 év) épített hortobágyi kurgánok jelentős részét még nem tárták fel. Az innen nem messze délre, Püspökladány melletti ásatások során egy ottani kurgánban kecskebőrrel borított csontvázra bukkantak, melynek koponyájától balra egy darab okkerrögöt találtak, ami az élet szimbóluma. A későbbi időkben például i.e. 600 körül a népvándorlás során idekerült közép-ázsiai eredetű avarok is temetkezési helyül használták a kurgánokat. A XII-XIII. századtól a kurgánok tetejére gyakran építettek templomot, mellette temetővel, mint pl. a Szálka-halom esetében.
A Filagória-halmon ezek közül a taréjos tarackbúza látható, míg a terület más kurgánjain a sarlós gamandor, a kunkorgó árvalányhaj és a macskahere figyelhető meg. A természetvédelmi törvény értelmében ma már minden kurgán védelmet élvez.

 Madárrepatriáló-telep

A madárrepatriáló-telepet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága hozta létre 1991-ben; működéséhez anyagi támogatás Svájcból, Ausztriából és Dániából érkezett. A telep munkáját állatorvos segíti, aki rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a sérült madarak megfelelő ellátásához szükségesek. Az első öt év során több mint 400 ragadozó madár, 100 fehér gólya, valamint más fajok kerültek a telepre; a későbbiekben 50%-kat sikerült szabadon engedni. A telep ragadozómadár-állomány felmérést is végez, valamint a madarak téli etetéséhez műfészkek kihelyezésével és elektromos vezetékek szigetelésével segíti egyedszámuk emelkedését a térségben. Ezen felül a telep ismeretterjesztő tevékenységet is ellát, hozzájárul vadőrök és más szakemberek képzéséhez.
A telep a Magyar Madártani Egyesülettel, a WWF-el és más külföldi szervezetekkel együttműködve dolgozik az illegális ragadozómadár-kereskedelem ellen. Azok az elkobzott madarak, melyek a Hortobágy térségben előforduló fajokhoz tartoznak, a telepre visszavadítás céljából kerülnek. A repatriáló-telepre érkezett és 1993-ban szabadon engedett 11 parlagi sas közül 3 a következő tavasszal visszatért a területre. Azok a madarak, amelyeket nem lehet szabadon engedni, tenyésztés céljából a telepen maradnak. Egy meglőtt és egy elektromos távvezetéknek repült sérült madárból álló pusztai ölyvpár sikeresen költ itt. Négy év alatt tíz fiatal került a három vadon élő magyarországi párhoz.